Csípőficam, csípődiszplázia

A csípőízület azon állapota, amiben a csípőízületet alkotó combfej és vápa, valamint
a környező szalagrendszer nem megfelelő módon kapcsolódik egymáshoz.
A súlyosabb állapot a csípő veleszületett ficama, ahol a sekély ízületi vápa és a
csípőízület szalagjainak lazasága lehetővé teszi a combfej kicsúszását a vápából.
Az enyhébb deformitás a csípődiszplázia (dysplasia), a sekély, nem jó formájú
csípőízületi vápa. Ez sokszor nem jár a csípő ficamodásával és nem is okoz fizikális,
a vizsgálat során kézzel érezhető eltérést. Ezt nevezzük „néma” diszpláziának. Ezt
csak a csípőízületi ultrahangos szűrővizsgálat tudja diagnosztizálni.
A kiváltó okok között jelentős szerepet játszik az öröklődés. Az elsőszülött lányoknál
a legnagyobb az esély az anyai csípőficam öröklődésére. Többek között a farfekvés
és a méhen belüli téraránytalanság is fokozza a csípőficam és a csípődiszplázia
kockázatát.
Ha a csípőficamot az élet első heteiben nem kezelik, az a csípőízület maradandó
károsodását okozza.
Amennyiben a csípőízületi diszplázia marad kezeletlen, korai csípőízületi kopáshoz
vezethet. Felnőttkorban ez a leggyakoribb oka a másodlagos csípőízületi kopás
(azaz nem az „egyszerű” elhasználódásos kopás) kialakulásának.
A korai csípőszűrés a diagnózis kulcsfontosságú eleme. A lehetőség szerint 4-8
hetes életkorban, de legkésőbb 5 hónapos korig elvégzett fizikális és ultrahangos
csípőszűréssel lehet csak biztonsággal kizárni a csípő veleszületett deformitásait.
Kezelésként az esetek túlnyomó többségében elegendő a terpeszpelenka
(abdukciós pelenka), de súlyosabb esetekben a Pavlik-kengyel használata is indokolt
lehet. A széles terpesz helyzet elősegíti a csípőízület ideális, jól terhelhető formában
való elcsontosodását.
A csecsemők csípőszűrésénél nem csak a csípőt vizsgáljuk. A gyermek izomtónusát,
a gerinc, a mellkas és a lábak formáját is megnézzük. Ha a szülő gyenge fejtartást,
féloldalas fejfordítást, esetleg „C” tartást lát a gyermekén, vagy a vizsgálat során
ilyesmit találunk, további vizsgálatok, kezelések is szükségesek lehetnek. Gyakran
előfordul, hogy a gyermekortopédiai vizsgálat során derül fény ezekre az eltérésekre,
és szükség lehet például fejlődésneurológiai vizsgálatra vagy kezelésként
gyógytornára, konduktív fejlesztésre.
A csecsemőknél viszonylag sűrűn látni a lábak formájában eltérést. Ez az esetek
túlnyomó többségében az anyaméhen belüli tartás következménye. A súlyosabb
deformációkat (pl: dongaláb) már a szülészeti osztályokon diagnosztizálják és
elkezdik a megfelelő kezelést. A talpak befelé íveltsége (Pes adductus, kifli láb, bab
formájú láb) szerencsére egy enyhébb eltérés, de ha nem kerül diagnosztizálásra és
nem történik meg a megfelelő kezelése a talp masszírozásával, esetlegesen Bebax
cipővel, akkor gyermekkorban a láb rossz formája rögzül, és ez befele forgatott járást
okozhat.