Dr. Besze Tibor ortopéd szakorvos vagyok, több mint huszonöt éve foglalkozom gyermekortopédiával. Munkám során a csecsemőkortól egészen a középiskolás kor végéig kísérem figyelemmel a gyermekek fejlődését.
Tanulmányaimat a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végeztem, ahol általános orvosi diplomát szereztem. Az ortopédiai szakvizsgát 1996-ban, traumatológiai szakvizsgát pedig 1999-ben tettem le. Jelenleg több budapesti rendelőben is praktizálok, ahol modern diagnosztikai és terápiás módszereket alkalmazok.
Hivatásomban mindig fontosnak tartottam, hogy a szülők és a gyermekek is aktívan részt vegyenek az ortopédiai vizsgálatokon. Közösen beszéljük meg az esetleges eltéréseket, így a terápiás javaslatok is érthetőbbé és elfogadhatóbbá válnak. A vizsgálatok során megmutatom, hogy mit és miért tartok fontosnak, legyen szó a gerinc formájáról, a lábboltozatok állapotáról vagy a bokák helyzetéről. Ha szükséges, segédeszközök használatát is betanítom, például speciális cipők vagy egyéb ortopédiai eszközök esetében.
Ha kérdés merül fel a vizsgálat alatt vagy a végén, igyekszem részletesen válaszolni.
Csecsemőknél a csípők ultrahangos szűrése mellett ellenőrzöm a gerinc, a mellkas és a lábak formáját is, a második ellenőrző vizsgálatot pedig 3,5-4 hónapos korban javaslom. Az önálló járás után a lábszárak és bokák helyzetét érdemes megvizsgálni. 2 éves életkor körül azt beszéljük meg a szülőkkel, hogy szükség van-e speciális (pl. szupináló) cipőre vagy egyéb korrigáló eszközre.
Óvodás korban a bokák bedőlése a leggyakoribb tünet, de természetesen náluk
is ellenőrzöm a járást, a gerinc és a mellkas formáját, a csípők mozgását.
Beszélünk a lábtorna és a megfelelő lábbeli fontosságáról is.
Iskolás korban a tartáshibák és a gerincferdülések mellett a térd és egyéb alsó végtagi fájdalmak is gyakori panaszok, ezekre a legtöbbször szintén van megoldás.
Az iskolás korosztály speciális része a serdülőkor. Lányoknál 11-14, a fiúknál 13-18 éves kor körül igen gyakran tapasztalható a gyors növekedés és az ezzel kapcsolatos gerincferdülés, gerincdeformitás kialakulása. Mivel ezek általában nem fájnak, sokszor észrevétlenek maradnak.
A serdülőkorú gyermekeket gyakran nehéz meggyőzni arról, hogy az ortopédiai vizsgálat során olyan ruházatban jelenjenek meg, amely teljes rálátást biztosít a gerinc és a testtartás ellenőrzéséhez. A korai diagnózis kiemelten fontos, mert ha a gerincdeformitások csak a nemi érés késői szakaszában kerülnek felismerésre, kevesebb idő áll rendelkezésre a csontozat javítására és a hosszú távon is jó funkciót biztosító helyzet elérésére.
„A megelőzés mindig könnyebb, mint a gyógyítás.” – Hippokratész